2009. január 31., szombat

Mit olvastam 2008-ban?

Kedves Ági!

Köszönöm, hogy nekem küldted tovább a könyvolvasós, könyvajánlós játékot, mert imádom a könyveket. De zavarba is hoztál a "Melyik 5 könyvet olvastad 2008-ban?" kérdéssel, mert havonta olvasok 4-5 könyvet, így nehéz volt választanom, mit is ajánljak nektek ebben a bejegyzésben. Nem vagyok sem szupernő, sem kőszívű anya, nem a családomtól veszem el az olvasásra szánt időt. Keveset alszom, főleg nyáron, valamint tömegközlekedek, aminek egyetlen előnye, hogy belemerülhetek az aktuális olvasmányomba.
Hogyan választom ki, melyik könyvet vegyem meg? Így is, úgy is. Van, hogy csak bóklászom a könyvesboltban, megtetszik egy borító, elolvasom, miről is szól. Ha még ekkor is érdekesnek látszik, felütöm valahol és elolvasok 3-4 oldalt. Ha élvezem a stílust, jön velem haza. És persze vannak kedvenc íróim, tőlük mindent elolvasok, amit csak találok. Ha több különböző ízlésű ember állítja egy regényről, hogy neki tetszett, akkor azt a könyvet is megszerzem.
Párom már retteg, amikor könyvesbolt közelében járunk, tudja, hogy nincs menekvés: vásárolni fogok. A barátaim is tudják, hogy bármilyen alkalomra a könyv a megfelelő ajándék számomra. Bár most karácsonykor egyik kedves barátném tett egy tétova kísérletet, hogy "táska?". Persze fejcsóválás volt a válasz. Aztán bevetette, hogy "Masnival? Lila masnival?", de ez sem győzött meg. Könyv, könyv, könyv...csakis könyv. A gyerekeim is minden ajándékozáskor kapnak könyvet is, egész szép kis könyvtáruk van már. Simi már tanul olvasni a suliban, a napokban kezdte el az "első önálló felovasóestjét", egy mesekönyvből egy oldalt felolvas, mielőtt én olvasnám nekik az általuk választott történetet.
Most pedig jöjjön az öt nyertes!




Lee Stringer: Fedél nélkül New Yorkban
Rádióban hallottam egy beszélgetést valamikor valakivel(?) erről a könyvről és megragadott a téma: azok az árnyak, akik mellett félve és viszolyogva megyünk el aluljárókban, metrókban, parkokban, ők is emberek. Egy ilyen lecsúszott drogos Lee Stringer, aki drogozás közben talált egy ceruzacsonkot, amivel a szipkáját tisztíthatta, majd később írni is kezdett vele. Stringer valós személy, saját hétköznapjait, történetét, gondolatait írja meg ebben a könyvben. Kurt Vonnegut fedezte fel az írót, aki a new york-i Fedél nélkülben jelentette meg írásait. Vonnegut az egyik nagy-nagy kedvencem, ha neki tetszett Stringer könyve, nekem is biztos tetszeni fog. És lőn.
Kurt Vonneguttól ajánlom még:
Áldja meg az Isten, Mr. Roosewater
Az ötös számú vágóhíd
Börleszk
Macskabölcső
Bajnokok reggelije
Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Hókusz-pókusz
A Titán szirénjei
Kékszakáll
A hamvaskék sárkány
Éj anyánk
Halálnál is rosszabb




Szerb Antal: A harmadik torony
Ezt a könyvet azért vettem meg, mert nagyon tetszett az Utas és holdvilág. És mert korabeli fotók is gazdagítják a szöveget. Nem bántam meg, képzeletben én is utazhattam. Most olvasom egyébként az író gyermekkori naplóját...
Szerb Antaltól ajánlom még:
A Pendragon legenda
Utas és holdvilág
A királyné nyaklánca
VII. Olivér




Ilja Ilf-Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed
Nagyon szeretem az orosz irodalmat, főleg a (múlt) századforduló körüli, utáni regényeket. Keserédes humor, abszurd helyzetek, az akkori világ kifigurázása jellemzi. És közben tényleg nagyon szórakoztató.
Ilf-Petrovtól ajánlom még:
Tizenkét szék
Aranyborjú




Carl Sagan: Az éden sárkányai
Egyetemista koromban kaptam kölcsön ennek a könyvnek egy előző kiadását, akkor egy szuszra olvastam végig. Több, mint 10 évig kerestem, mire nyáron újra kapható lett a könyvesboltokban, hát el is olvastam ismét. Most sem tudtam letenni. Olvasmányos formában mesél a gondolkodás kialakulásáról, fejlődéséről.




Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Ezt a regényt teljesen eltérő ízlésű ismerőseim ajánlották, ezért mertem belevágni. A borítója alapján nem vettem volna meg... A filmet is sokan dícsérték, ki tudja, talán egyszer azt is megnézem. Nyári tengerparti nyaralásunk alatt olvastam el egy szuszra, majd odaadtam anyukámnak, aki szintén nem tudta letenni. Szóval bevált!


A végére pedig még két könyv, amiket lapozgatni szoktam, beleolvasok, nézem a képeket, álmodozom...



Perczel Anna: Védtelen örökség
Egy könyv a Zsidónegyed lakóházairól. Megkapó képek, hiteles történetek, (általában) siralmas jelen és félve várt jövő. Nem csak építészeknek...




Frances Mayes: Vigyük haza Toszkánát
Mesés tájképek, gyönyörű épületek, csodás kertek és isteni receptek...

Jó olvasást mindenkinek!

A kérdést pedig, miszerint "Melyik 5 könyvet ajánlanád a 2008-ban általad olvasottak közül?" Misummának (alias "Ki vagyok én? Nemmondommeg.) passzolom tovább.

2009. január 30., péntek

Made in Old Russia


Vlad Gerasimov

Judit hívta fel a figyelmemet az alábbi weboldal cikkeire:

http://koos.hu/tag/orosz/


http://vladstudio.com/hu/siberianwoodenhouses/index.php

Aki szereti Csehovot, annak a képek nagyon-nagyon-nagyon sokat mondanak majd... Egyik kedvenc filmem pedig Nyikita Mihalkovtól a Csalóka napfény, ahol hasonló épületekben játszódik néhány jelenet. Jó szívvel ajánlom a filmet mindenkinek, aki fogékony az orosz kultúrára.

Pénteki napsütés




Ma egészen "nagymamás" hangulatom van. Kötögetek, macskát simogatok, lesem az amarilliszt, amivel anyukám (az igazi mama) lepett meg. Talán még sütök is valami finomat a gyerekeknek. Kakaós csiga jó lesz?

2009. január 26., hétfő

Cipelők





Gyerekeim kedvencei közé tartozik Berg Judit két tündéri könyve: Cipelő cicák a városban és Cipelő cicák a hátizsákban. A mese három testvérről szól, meg persze az ő maroknyi plüss varázsmacskáikról, akik mindig mindenféle rosszcsontságon törik a fejüket. Simi és Annácska annyira megkedvelték a mesefigurákat, hogy elhatároztam, valami hasonlóval meglepem őket. El is készültek a cicák, azóta több példányban is. Még a karácsonyi kézműves vásárra is kellett varrnom párat belőlük, a képen ez a csapat látható. A cica mindössze 10cm magas, bármilyen puha anyagmaradékból elkészíthető. Akinek van kedve, a szabásmintát tetszőleges méretre nagyíthatja és akár kispárnát is varrhat belőle. A cicák farkincája erősebb hímzőfonal ráfűzött gyönggyel. Hogy ez utóbbi miért fontos, kiderül a meséből!

Méltósággal öregedni

















Kedvelem a régi holmikat és lehet, hogy ők is vonzódnak hozzám. Rokonoktól, lomtalanításból, bolhapiacról, sőt még barátoktól, szomszédoktól is kerül hozzám ez-az. Nem a tárgyak pénzben kifejezett értékét nézem, hanem hogy van-e mondanivalója számomra? Nem baj, ha kopott, sérült esetleg hiányzik valamije. Az a lényeg, hogy nekem szép legyen.
A velem élő tárgyaknak van egy közös vonása: fából, kőből, rézből, bőrből - egyszóval időtálló anyagból készültek. Ez azért fontos, mert ezek az anyagok gyönyörűen öregednek. A belőlük készült holmik nemesednek az idő múlásával. Erre is kellene gondolni, amikor a lakásba vásárolunk bútort, használati tárgyat. A műanyag, pozdorja és egyéb reménytelenségből készült berendezés pár év múlva elnyűtté, ócskasággá válik. Lehet, hogy olcsó volt, amikor megvettük, de biztos, hogy nagyon hamar kénytelenek leszünk lecserélni. Az sem igaz, hogy csak drágán lehet fabútorokhoz hozzájutni. Nyitott szemmel járva régiségkereskedőnél, használtcikk piacon és az interneten is rálelhetünk a nekünk való bútorra, tárgyra. Letisztogatva, kicsit kicsinosítva még nagyon sokáig örömünket lelhetjük majd benne. És akkor még nem is beszéltem a "vadászat", a tervezés és a kétkezi munka gyönyöréről...
A végére még valami: talán az embereknek is erős, nemes "anyagból" kellene felépíteniük magukat, hogy aztán méltósággal öregedhessenek meg.

2009. január 25., vasárnap

Ha lenne egy vidéki kiskastélyom... 1.


Habitania

Homes and Gardens

House and Garden

vt wonen

vt wonen

House and Garden

House and Garden



Homes and Gardens

Homes and Gardens

vt wonen

vt wonen

Habitania

Homes and Gardens

vt wonen

Homes and Gardens

...egészen biztosan aludni sem tudnék a boldogságtól. Izgatottan keresném az ötleteket, hogyan is rendezzem be, milyen tereket alakítsak ki, milyen stílus vegyen körül? Hogy megkönnyítsem jövőbeni dolgomat, folyamatosan összegyűjtöm a nekem tetsző képeket. Remélem, egyszer valóban a segítségemre lesz ez a kis ötlettár.

2009. január 24., szombat

Talán tavasz...?













A mai nap ajándék volt mindenkinek, aki már a meleg időt várja. A kertben ülve éreztem a napsugarak simogatását, hallgattam a madarak énekét. A macskák lustán elterülve napoztak, rá sem hederítettek a tőlük két méterre csicsergő verebekre, cinkékre. A hóvirágok is kibújtak a földből, remélem, hamarosan kinyílnak.
Tudom, hogy korai még a tavaszt várni, úgy lenne rendjén, ha esne a hó és mínuszok röpködnének. De pár ilyen nap, mint a mai, erőt ad, amíg tényleg ránk köszönt a kikelet.